Eleven gyerekként jóban és rosszban egyaránt benne volt, “hiperaktivitása” miatt pedig sok sportágat kipróbált mielőtt a kenut választotta, többek között a birkózást és a labdarúgást. Egyikben sem volt tehetséges, kapusként kétszer el is törte a kezét, ezért húsz évvel ezelőtt unokatestvére levitte a Maty-érre, és ott is ragadt. Ehhez nagyban hozzájárult, hogy a parton sok csinos lánnyal találkozott, de nevelőedzője, Vécsi Viktor táborozásai is tetszettek neki, ezért az őszi alapozások egyik helyszíne mai napig a Tisza, ahol szeret gyönyörködni a tájban. A téli fizikai tréningek során minden évben eszébe jut, hogy abba szeretné hagyni a kenuzást, de másnap mindig azon találja magát, hogy edzésre megy. Kitartása és tehetsége révén nagyon sokat kapott ettől a sportágtól, szinte mindent elért benne, amit lehet. A londoni olimpiára az ezer méteres egyéni szám címvédőjeként és világbajnokaként utazik, ezért a felkészülés hajrája előtt beszélgettünk az EDF Démász-Szegedi VE klasszisával. Portrésorozatunk legújabb részében Vajda Attila mesél életéről.
Vajda Attila
Ahogy először magához ragadta a lapátot, már látszott, hogy van érzéke a sportághoz. Élete első versenye igazán kacifántos volt, de hatodik helye ellenére is hatással volt a kenusra. “Heten álltunk rajthoz és az első hat helyezettet díjazták. Az egyik kenus egység a hajrá előtt partra futott egy kormányzási baki miatt, így hatodikak lettünk és be tudtunk állni a dobogó mellé. A negyedik és ötödik helyezett is kapott bronzérmet, de mire hozzánk értek, elfogytak a medálok. Sírtunk, hogy velünk most mi lesz, de megoldódott a helyzet, mert mi ezüstérmet kaptunk. Érdekes módon ez nekem nagy lökést adott, ahogy az egyesületen belüli természetes szelektáció is, hiszen a saját hajóért akkoriban le kellett győzni egy idősebb versenyzőt, majd évente kvázi megvédeni a címet.”
Tehetséges volt, de nem kapott kiemelt figyelmet, hiszen ebben a sportágban is csapatban lehet legjobban fejlődni. A szegedi kenucsapat tagjai egymást egészítik ki, hiszen Vajda Attila 1000, Horváth Gábor 200, Fürdök Gábor 5000 méteren készül, Makai Tibor pedig szinte minden számban. “Nagyon jó hangulatú edzéseink vannak, mivel mindenki a magának megfelelő feladatokat kapja. Ugyan én vagyok a húzóember a csapatban, de ezt a többiek nem nehézségként kezelik, elfogadták, és természetesen én is megteszek mindent, hogy véletlenül se érezzék magukat úgy, mintha egy film mellékszereplői lennének.”
Gyerekkorától kezdve Vécsi Viktor trenírozza, az edző pedig önmagáról korábban azt állította, hogy talán túlságosan is megengedő típus. Vajda Attila szerint ez se előnyt, se hátrányt nem jelentett a közös munkában. “Mindkettőnknek sokat kell tolerálni a másik felé, de ez mindig jól ment, hiszen két évtizede ismerjük egymást, így nemcsak szakmai, hanem baráti viszonyt is ápolunk. Egy kicsit öntörvényű vagyok, de ez a makacsság is kellett ahhoz, hogy sikereket érjek el, így a habitusom miatt sem volt kettőnk között feszültség. Nem tartotta helyesnek, de azt is elfogadta, hogy maratoni versenyeken is elindulok, így lesz ez jövőre is, hiszen a maratoni kenu bekerült a Világjátékok programjába, ezen a viadalon pedig még sosem indulhattam, az aranyérem megszerzése tehát egy újabb kihívás számomra.”
London a bal csuklóra kerülne.
A nemzetközi mezőny új üstököseként az ifjúsági Európa-bajnoki cím és világbajnoki bronz megszerzésével fiatalon berobbant a válogatottba, de ezer méter egyéniben akkoriban a felnőtt világbajnok Joób Márton előtte volt a ranglétrán, így senki sem gondolta volna, hogy a huszonegy éves Vajda Attila ebben a számban szétlövésben elnyeri előle az olimpiai kvótát, majd bronzérmet szerez Athénban. “Még én sem számítottam erre a sikerre, pláne úgy, hogy az ellenfeleimet addig csak televízión láttam. Persze az időeredményeim alapján bízhattam benne, hogy egy szép helyezést el tudok érni.” Az ötkarikás medál begyűjtése volt élete fordulópontja. Motiváltsága, tudatossága, felkészülése és életvitele egy csapásra megváltozott. “Olyan érzés volt az a döntő, mint amikor egy koszos üveget kitakarítanak és át lehet látni rajta. Akkor vált világossá számomra, hogy mit kell csinálnom, mit kell kijavítanom, ugyanis a döntőben akár még előrébb is végezhettem volna. Felértem ésszel, hogy csak úgy nyerhetek Pekingben, ha még tudatosabban dolgozom.”
A felismeréssel több munka és megannyi lemondás járt, amit szeretteinek tolerálni kellett, ahogy a fontosabb versenyek miatti szeszélyes mentális állapotát is. “Hálás vagyok mindenkinek, hogy ebben segített. Nagy szükségem van a megértésükre, hiszen a négy perces futamok alatt óriási mentális csaták zajlanak, erre pedig fel kell készülnöm, hiszen ez dönti el az érmek sorsát. Ezt a mentális felkészülést nekem sem könnyű megélni, vannak olyan időszakok, amikor azt érzem, hogy ha nő lennék, cseppet sem szeretnék a barátnőm lenni.”
A tudatosságnak meg is lett az eredménye, a pekingi olimpiára az újabb áttörést jelentő 2007-es év miatt esélyesként érkezett. Egy szezonon belül világbajnok, Európa-bajnok és világkupa-győztes lett. Jóbarátja, Gyurta Dániel a szegedi világbajnokságon nem véletlenül mondta azt, hogy Vajda Attila a legjobb mentális felkészültségű magyar sportoló. “Ha ez így van, akkor róla ugyanezt lehet elmondani. Három éve folyamatosan csúcson van, ebben pedig úgy érzem, nekem is szerepem van, hiszen nagyon sokat beszélgettem vele arról, hogyan építse fel a karrierjét, és segítettem neki áttörni azt a pszichés gátat, ami miatt egy ideig nem hitte el, hogy a világ legjobbja lehet. Régóta segítjük egymást, ennek bizonyítéka, hogy az ő kétszáz métere és az én ezer méterem bizonyos szempontokból ugyanúgy van felépítve. Éppen ezért egymás sikereit a magunkénak is érezzük. El is szoktam sírni magam, amikor nagy versenyt nyer.”
Jól áll neki a mosoly és az arany.
Nem foglalkoztatta az a gondolat, hogy a pekingi olimpiára esélyesként érkezik, nem érezte ezt tehernek, ahogy most, címvédőként sem. Csak saját elvárásaival foglalkozik, amelyek bizony magasabban is vannak, mint a közvéleményé. “Maximalista vagyok, így igen magasra teszem a mércét. Az edzőm néha lejjebb is szeretné tenni, mert képes vagyok egy remek edzésmunka után is puffogni, ha valami nem úgy sikerült, ahogy elterveztem.”
Pekingben pontosan úgy sikerült a verseny, ahogy megálmodta, méghozzá hihetetlen precizitással. Edzőjével kiskora óta arra törekszik, hogy az ezer méteres táv minden 250 méteres szakaszát ugyanolyan időeredménnyel abszolválja. Másodperc pontosan ezt karrierje során mindössze egyszer sikerült kiviteleznie, méghozzá a legjobbkor, az olimpiai döntőben. A célba érkezés után tudatosult benne, hogy olimpiai bajnok lett, de az örömkiáltásra és a lapát diadalittas felemelésére várt egy ideig. “Nem a fáradtság miatt, csak egyszerűen nem akartam vízbe borulni, ezért odahívtam magamhoz a második helyezett riválisomat, a spanyol David Calt, hogy tudjak kapaszkodni a hajójába és végre kifejezhessem az örömömet” – mondta mosolyogva.
Most csak Londonig tekint.
Természetesen ekkor nemcsak a győzelem járt a fejében, hiszen az elsőséget az ötkarikás játékok előtt tragikus hirtelenséggel elhunyt Kolonics Györgynek ajánlotta. “A halála után egy rövid ideig nem is kenuztam. Később újra motivált lettem, hiszen Kolóért is meg akartam nyerni az olimpiát, szerettem volna mutatni, hogy a megannyi tanácsot, amit tőle kaptam, alkalmazni tudom. A döntőben rá gondolva teljesen átszellemültem, a hajrában plusz erőt adott nekem. Túlviláginak hangzik, de tényleg ő gyorsított fel a végén, ezért is kiáltottam a győzelem után, hogy köszönöm Koló!”
Véleménye szerint vele együtt hat olyan versenyző is van, amelytől ezer méter egyesben egyáltalán nem lenne meglepetés az olimpiai bajnoki cím megszerzése. Négy éve még csak Cal volt a riválisa, de most már többek között a pekingi döntőben is sokáig vezető Menkov, és a szintén fiatal titánnak számító német Brendel is éremesélyes. “Sokkal nehezebb lesz olimpiát nyerni, de minél erősebb a mezőny és minél jobb a második helyezett, annál nagyobb az elsőként célba érő teljesítménye és diadala.”
A nyári olimpián túli jövőről egyelőre nem gondolkozik, csak és kizárólag a címvédésre figyel. Természetesen visszavonulásakor valószínű, hogy az élsport miatt fél év után abbahagyott fogorvosi tanulmányait újrakezdi, ha pedig a sportág közelében marad, akkor a szövetségi kapitány posztján tudja magát leginkább elképzelni.
Persze most London a legfontosabb, ahol a célba érés után szintén nem szeretne borulni, mert ott nagyon hideg a víz, de nyilván ő bánná a legkevésbé, ha győzelmi mámorban mégis úsznia kellene benne.
Ha a vízben nem is, az örömben szívesen úszna Londonban.
Névjegy
Született: 1983 március 17. (Szeged)
Magasság: 179 cm
Testsúly: 83 kg
Sportág: kenu
Klubja: EDF Démász-Szegedi VE
Nevelőedzője és jelenlegi trénere: Vécsi Viktor
Eredményei: olimpiai bajnok (2008), olimpiai bajnoki bronzérmes (2004), kétszeres világbajnok (2007, 2011), kétszeres világbajnoki ezüstérmes (2009, 2010), világbajnoki bronzérmes (2006), kétszeres Európa-bajnok (2007, 2009), Európa-bajnoki bronzérmes (2009), hatszoros világkpua-győztes (2006, 2007, 2008, 2009), U23-as Európa-bajnoki ezüstérmes (2002), ifjúsági világbajnoki bronzérmes (2001), ifjúsági Európa-bajnok (2000), ifjúsági Európa-bajnoki bronzérmes (2000), hétszeres sárkányhajó világbajnok (2006)
Díjai: Az év kenusa – MKKSZ (2004, 2008, 2009), Az év sportolója – MKKSZ (2007), Az év sportolója – NSSZ (2008), Köztársasági Aranyérdemrend-kereszt (2008), A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (2008), Príma Primissima Junior-díj (2007), Pro Patria, Non Nobis Domine! gyűrű (2008), Pro Universitate-díj (2008), Az év férfi sportolója Magyarországon (2008), Az év férfi sportolója – Rádió 88 (2008), Az év férfi sportolója – Délmagyarország (2008, 2011), Az év sportcsillaga – Hemingway Group (2008)
