Európa-bajnok, kétszeres ezüstérmes, 22-szeres országos bajnok, számos gálát és versenyt nyert taekwondoban. Négy danos mester. Kick-boxban kétszeres világbajnok, hatszoros Európa-bajnok, legtöbb profi mérkőzését sikerrel vívta meg, világbajnoki címmérkőzésig is eljutott, amelyet sérülés miatt kellett feladnia. Kevesen tudják róla, hogy női bokszban az első országos bajnok volt Magyarországon. Két éve vonult vissza az aktív és professzionális sporttól, azóta már csak az edzősködésnek él. A Hwarang-do Sportegyesület alapítójaként Szegeden és Hódmezővásárhelyen tart edzéseket. Azt vallja, hogy a harcművészet egy életforma, amely tartást ad, és nagyon sokat segít az életben felmerülő problémák leküzdésében. Portrésorozatunk legújabb részében Balázs Éva harcművésszel beszélgettünk.
Balázs Éva
Szegeden, a Szent György tér egyik padján ülünk, szemben a Dugonics András Általános Iskolával, ahol az edzéseket tartja. Körülöttünk gyerekek játszanak, Éva mesél. 1974-ben született Hódmezővásárhelyen. Édesapja bokszoló volt, így nem meglepő, hogy már gyerekként levitték taekwondo edzésre. Aztán – ahogyan ő mondja: ott maradt. Egyedüli kisgyerekként, egyedüli lányként nagyon figyeltek rá tárasai és edzője, Máté Zoltán. Nehéz gyermekkora volt, így mint a legtöbben ilyenkor, sokkal nagyobb erőbedobással vetette magát az edzésekbe és a küzdelmekbe. “1983-ban, 9 évesen vizsgáztam először, ami némi sikerélményt jelentett, rá két év múlva 1985-ben már versenyeztem, évente három-négy alkalommal. Az első megmérettetés egy területi nyílt verseny volt, amit megnyertem. Rá néhány héttel begyűjtöttem az első országos bajnokságot is.”
Balázs Éva nehéz körülmények között nőtt fel, három testvérével együtt. Esély sem volt arra, hogy a család finanszírozza a sportot, így esett meg, hogy első Európa-bajnoki címét is kölcsön kapott védőfelszerelésben nyerte, de így lett országos bajnok ökölvívó is. “Szégyen, nem szégyen, kölcsönkesztyűkben és kölcsönruhákban vívtam a versenyeimet, de ez nem akadályozott meg abban, hogy keményen dolgozzak. Azon küzdősportolók számára, akik kevésbé szerencsés helyzetben vannak, sokkal nagyobb értéket képvisel egy-egy győzelem. Van, aki megtehette, hogy egy jól felszerelt konditeremben edzhetett, mi sokszor télen is kint futottunk.”
Balázs Éva 1990-ben kezdett el ökölvívással foglalkozni, azért, hogy fejlessze kéztechnikáját a taekwondohoz. Néhány év alatt odáig fejlődött, hogy 1996-ban megnyerte hazánk legelső női országos bokszbajnokságát 45 kilogrammos súlycsoportban. Már csak ezzel is a magyar sporttörténelem részévé vált, aztán 1997-ben a 48 kilogrammosok között megismételte ezt az eredményt. „Nagyon sokat köszönhetek Gál Lászlónak, aki az edzőm volt. 1996 óta nagyon sokat változott a sportág, mára már olimpiai sportág lett. A fejlődés elsősorban a lányok technikájában érhető tetten. Ha nem tudjuk, hogy nők küzdenek, akkor már nem vehető észre. Magyarországon Kovács Mária messze a férfiak színvonala fölött helyezkedik el.”
Balázs Éva két küzdősportolóra néz fel igazán, az egyik Kovács „Kokó” István egykori bokszoló és a már elhunyt Engrich Mariann, aki taekwondoban világ- és Európa-bajnok, kick-boxban Eb-győztes volt.
1994-ben alakult a sportegyesület, ahol edzéseket tart, de 1996-ban adták a Hwa Rang Do – magyarul Virágzó Ifjúság Útja – nevet a klubnak. Hódmezővásárhelyen és Szegeden tartanak taekwondo, kick-box és hapkido edzéseket mintegy 80 tanítványnak, akik közül a legfiatalabb 4, a legidősebb 58 éves. Gyerekekkel is foglalkozik, még 2005-ben az országban elsők között kezdett óvodásoknak taekwondo előkészítő edzéseket tartani. „Azonkívül, hogy fegyelmet tanítunk, megnő a gyerekek koncentráció-képessége és stressztűrő-képessége is, mivel hozzászoknak a versenyzéshez. A szülők mostanában egyre többen jelzik, hogy mióta lejár hozzánk a gyerek, jobb a tanulmányi eredménye. Sok közöttük kitűnő tanuló is lesz. „Rengeteg tehetséges gyerek van, de a komoly eredmények eléréséhez nagyon sok lemondás és kitartás kell. Egyre nehezebben tudunk versenyezni a digitális világgal, a számítógépekkel, a televízióval. Azt látom, hogy a gyerekek bekényelmesedtek, nem mozognak, nem sportolnak, ami az immunrendszerükön is meglátszik: hamarabb és többször betegszenek meg.”
Balázs Éva úgy véli: ha csak tíz gyerekből kettő megmarad náluk, az már jó eredmény. Igyekszik motiválni a fiatalokat, a klubnál edzőtáborokat szerveznek, próbál úgy figyelni a tanítványokra, ahogyan őrá is figyeltek. „Keményen fogom a gyerekeket. Arra tanítom őket, hogy minél sokoldalúbbak legyenek. Ha eléggé érettek, elindulnak taekwondo, kick-box és hapkido versenyeken is. Sokat merítek Leonidas Papastrawrou-tól, akit mesteremnek tekintek.” Tanítványai közül leginkább Néma Norbert emelhető ki, aki kick-box Európa-bajnok, számos külföldi és belföldi versenyt nyert meg és lett dobogós.
2008 januárjában elmozdulásos bokatörést és bokaszalag-szakadást szenvedett, amelyet két műtét követett. Áprilisban vették ki a csavarokat a lábából, de augusztusban már négy érmet – két aranyat és két ezüstöt – hozott haza a csehországi kick-box világbajnokságról. „Talán ezek az eredmények is abból az akarásból erednek, amely még gyermekkoromban ragadt rám – mondja Éva, majd tovább mesél.
"Volt olyan, hogy egy gyerek azért sírt otthon, mert aznap nem voltam szigorú vele."
A világbajnokságot követően néhány professzionális mérkőzés követett. Ezek közül a csúcs egy 2009. február 14-én vívott világbajnoki címmérkőzés volt Dániában Mie Posselt ellen, akik két súlycsoporttal feljebb volt nála. Az első 4-5 menetet Éva nyerte, de elveszítette a mérkőzést, miután a 9. menetben sérülés miatt feladni kényszerült a küzdelmet. A profi kick-boxot 2010-ben hagyta abba, miután azt kérték tőle, hogy veszítsen el egy mérkőzést. „Szerbiában voltunk egy mérkőzésen, és döntetlenre hozták ki a meccsemet egy helyi lány ellen, pedig mindenki, még az ellenfelem menedzsere is azt mondta, hogy én voltam a jobb. Ezután, azt akarták, hogy a következő meccsemet veszítsem el Macedóniában, hogy a szerb lány így előrébb jusson. Nem mentem bele, amiért sokan hülyének néztek. Olyanokat kérdeztek, hogy >> ennyire felvet a pénz?<<, meg, hogy >> nem mindegy?<<. Nekem nem volt mindegy, inkább abbahagytam.
A Hwarang-do Sportegyesület eredményei országos szinten is jelentősek: a versenyeken, legyen szó diákolimpiáról és országos bajnokságról, mindig ott van az első három helyezett között a csapat. Nem csoda, hogy a Magyar Taekwondo Szövetség és a válogatott együttműködve már Szegeden is tartott közös edzést. „Nem sűrűn fordul elő, hogy a budapesti versenyzők mennek vidékre edzeni, de a szövetség úgy gondolta, hogy jó műhely működik nálunk, aminek nagyon örülök” – mondja Éva, akit lezárásként a jövőről kérdezek. „Tíz éve vizsgáztam utoljára, így szeretnék még dan-fokozatban előre lépni. Emellett korábban már tervben volt, és még mindig elképzelhető, hogy egyszer ökölvívó edzéseket is tartok majd. Ami pedig állandó: szeretnék sokat foglalkozni gyerekekkel, fiatalokkal, hogy minél jobb eredményt érjenek el, és minél jobb emberré váljanak a mindennapokban.”
Itt éppen a 2006-os augsburgi Európa-bajnokságon támadja ellenfelét.
Névjegy:
Született: 1974-ben, Hódmezővásárhelyen
Sportágak: taekwondo, kick-box, boksz
Eredményei taekwondoban:
Országos bajnok 22x; Európa-bajnok, Európa-bajnoki második 2x, Európa-bajnoki harmadik hely. Európa Kupa győztes, Európa Kupa második és harmadik hely. Évekig válogatott kerettag. Tanítványainak eredményességének köszönhetően a Magyar Taekwondo Szövetség 2002-ben egy hetes tanulmányi útra küldték Koreába.
Eredményei kick-boxban (amatőr):
Világbajnok 2x, világbajnoki második 2x, Európa-bajnok 6x, Európa-bajnoki ezüstérmes.
Eredményei kick-boxban (professzionális):
Világbajnoki címmérkőzés fullcontactban – második helyezés.
