Szeged egyik legidősebb víztornyában, a Tarján városrészben magasodó épületben jártunk. Csaknem 300 lépcsőfokot tettünk meg, hogy megmutathassuk nektek, milyen a panoráma fentről.
Egy hatalmas fémszerkezet rögzíti a csigalépcsőt, amit megmásztunk, hogy beavassunk titeket a víztorony kulisszáiba. Ide egyébként senkit nem engednek fel, működtetése a Vízmű Tisza Lajos körúti főépületéből távvezérléssel történik, rádiófrekvenciás kapcsolattal irányítják, akár csak a többi szegedi víztornyot. A rendszer összefüggő, a tárolók tehát nemcsak az adott városrész és környékének vízellátását biztosítják, hanem kiegészítik egymást, sőt helyettesítik is egymást, ha valamelyik üzemen kívülre kerülne, vagy akár áramszünet lenne. Jelenleg is zajlik egy felújítás: a rókusi víztornyot renoválják. A látogatásunk helyszínéül szolgáló tároló már átesett a belső rekonstrukción: májusban helyezték újra munkába.
A tarjáni és az újszegedi víztornyokat csak egymás testvéreként emlegetik a Vízmű szakemberei, ugyanis egyszerre kaptak 1968-ban építési engedélyt, és egy mintára is készültek. Amíg viszont a tarjáni már 1970-ben, az újszegedi csak egy évvel később épülhetett meg. Mindkettő kétszintes lett: míg az alsó szint 1500 köbméternyi, addig a felső, felfelé tölcsérszerűen szétnyíló vasbeton tartófal 800 köbméternyi vizet tárol. Szeged legidősebb víztornya a Szent István téri, amit 1904 decemberében helyeztek üzembe, majd 2006-ban egy uniós pályázat keretében teljesen felújítottak. A város legfiatalabbja pedig Rókus városrészben épült meg 1985-ben. Szembetűnő, hogy a többi szegedi toronyhoz képest ennek más a kialakítása, ez lett a legnagyobb kapacitású: az alsó szinti tároló medence csak 1000 köbméteres, míg a felső ennek háromszorosa.
Szeged alatt több mint 30 kilométernyi, százéves téglafalazatú csatornarendszer húzódik. A ma is használt csatornák tizede még az 1800-as évek közepén, valamint a nagy árvíz idején épült. Ennek kiépítése hatalmas, európai méretű beruházás volt, amely az akkori legkorszerűbb módszerekkel készült, a tervezésnél használt képleteket még ma is tanítják az egyetemeken. A napi átlagos víztermelés egyébként csaknem 40 000 köbméter. Ezt a mennyiséget a 4 víztorony mellett, a 85 mélyfúrású kút, a 7 vízmű telep és a több mint 650 kilométeres vízhálózat segítségével és üzemeltetésével juttatják el otthonainkba.


















